"A semmiből nyertünk” – elárulta a nyertes kampány titkát az osztályfőnök

A Bárdos László Gimnáziumban október elején zajlott a hagyományt őrző kampányhét. Idén 4 osztály versengett az iskola kulcsáért. A győztes a 11. D osztály lett, melynek osztályfőnökével, Gulyás Gabriellával beszélgettünk a sikerről és az oda vezető útról.

– Mint osztályfőnök, hogyan készült a kampányra?
– Ez elég nehéz kérdés. Elsősorban lélekben kellett készülni, mert tudtam, hogy ez egy nagyon feszült időszak, és sok türelemre lesz szükség mindenki részéről. Nehéz ilyenkor a sok egyéniségnek közös nevezőre jutni. Szerintem egy osztályfőnöknek elsősorban ennek segítése a feladata.
– De az eredményt látva, sikerült. Nehéz volt?
– Borzasztóan. Hiszek abban, hogy egymástól is tanulhatunk kortól függetlenül. Igyekszem nyitott lenni a világukra és elfogadni, közben pedig terelni őket bizonyos társadalmi elvek szerint. Ez nehéz menet, de mindig az a célom, hogy egy kamasz is megtalálja magát egy adott feladatban és akkor több kompromisszumra képes.
– A sok készülődés közben gondolta volna, hogy nyerni tudnak?
– Őszintén? Szerdáig nem. Nyilván éreztem, hogy összeáll a dolog, és hogy szeretik. Tudom, hogy az osztályom bármire képes, tavaly egy iskolai ünnepség kapcsán láttam, hogy a közös cél érdekében olyan erőket mozgattak meg, hogy magam ledöbbentem. Abban reménykedtem, hogy azt az elszántságot és munkát, amit már láttam tőlük, azt idén is tudják hozni. Mi a tisztes helytállást céloztuk meg, hogy jól érezzük magunkat és hogy ne kelljen a kampány után hibást keresni, hogy miért nem sikerült. Egészen szerdáig nem fordult meg a fejemben, hogy nyerhetünk. A témaválasztásunk pedig kétesélyes volt. Vagy nagyon tetszik az iskola közösségének, vagy nagyon nem. Hála Istennek, az első történt.
– Szerdán mi változott? Illetve, ez a téma, hogy „Dilemma”, ez megtörtént és megvalósították, vagy „csak” lett kitalálva?
– A „Dilemma” kampányunkat az élet ihlette, hónapokig vita volt a témát illetően. Emlékszem, a buszon ültem, amikor meguntam a huzavonát, beírtam a csoportba, hogy akkor legyen Dilemma a nevünk és legyen mindhárom ötlet. Nem teljesen gondoltam komolyan. Aztán mégis. Így mindenki megtalálta a helyét és mindhárom ötletet megmutathattuk. Tehát elmondhatjuk, hogy valós, megtörtént esemény ihlette a kampányunkat. Hiteles volt. Szerdán láttuk a harmadik osztály kampányát is, és már csak mi voltunk hátra, addigra volt összehasonlítási alapunk. Éreztem, hogy a miénk nagyon más valamiért. A szülők összefogása, ahogyan beálltak mögénk és segítették a munkát szintén bizakodásra adott okot. Szerda este, miután berendeztük az iskolai aulát, úgy gondoltam, hogy mi már nyertünk, bármi lesz. Megcsináljuk, adjuk magunkat, az eredmény nem számít, csak amit a szemükben láttam.
– Ez több lendületet is adott a csütörtöki naphoz?
– Igen. Egyértelműen. Reggel annyit mondtam nekik, hogy mindent megtettek, most már csak érezzék jól magukat, lesz, ami lesz. Egyfolytában mosolyogtak. Imádtam.
– Elérkeztünk a péntekhez, nagyműsor. Ön és az osztálya kezdtek. Volt izgulás?
– Inkább felszabadultak voltak, mert jól sikerült az előző napi kampánynapunk. Azt mondták ez már csak a jutalom. Nekünk ez már csak egy örömszereplés volt. Lazák voltak és felszabadultak. Még az sem zavarta őket össze, hogy a mikrofonok fele nem szólt. Én jobban izgultam, mint ők, hiszen nem minden nap csinál az ember magából „bohócot” az iskola előtt. Pedagógusként ilyenkor van egy nagy kérdőjel az emberben, hogy meddig mehet el.
– Mivel tudták rávenni a tanárnőt erre? Vagy saját ötlet volt?
– Hiányzott a csattanó, a műsor lezárása, és pont az volt a lényeg, hogy egyik csapat se győzze le a másikat… én pedig nem akarok igazságot tenni. Legyen valami semleges megoldás. Erre jött az Abba. Amikor a Bárdosba kerültem, azzal viccelődtem, hogyha lesz kampányoló osztályom, akkor nem nyugszom, amíg ezüst ruhában, parókában nem tolok el egy Mamma Mia-t. Hát végül arany lett, és megtörtént.
– Remek ötlet volt! A közönség velem együtt őrjöngött. Milyen volt a következő hét kampány nélkül? Hiányzott, vagy már jó volt rajta túl lenni?
– Egy hónap nyomás után jó volt, hogy vége. Megkönnyebbülés. Én napokig fel sem fogtam, hogy a semmiből nyertünk. Az osztályban nem nagyon lehetett tanítani még vagy egy hétig. De most már jóleső nosztalgiával nézik végig újra a videókat és sztorizgatnak.