Tudod, az érzés rég leírhatatlan, hogy mit jelentesz nekem,
és igazán akkor értem majd meg, ha nem leszel már velem.
Bárdos az iskolám, az egyik otthonom talán.
Nem a tananyag itt a fontos, de nélkülözhetetlen,
nem a tanár követel sokat, az élet telhetetlen,
s ha akarunk még belőle, hát ne fussunk el előle!
S már igaz szívvel érzem, hogy a Bárdos az iskolám,
tudást és lelket formál együtt diák és tanár.
S már igaz szívvel érzem, hogy itt mind együtt vagyunk,
közös a cél, mert az életben mind zászlót bonthatunk.
|
Itt mindig pezseg az élet, minden holnap kicsit más,
jó érzéssel tölt el minket egy baráti kacsintás.
Ó, a Bárdos az iskolám, az egyik otthonom talán.
Néha nehéz terhet ró ránk; néha nincs szabad délután;
néha azt is gondolhatnám, hogy az égbolt szakad rám,
de kiderül majd az ég, és rád is süt majd fény,
S már igaz szívvel érzem, hogy a Bárdos az iskolám,
tudást és lelket formál együtt diák és tanár.
S már igaz szívvel érzem, hogy itt mind együtt vagyunk,
közös a cél, mert az életben mind zászlót bonthatunk.
|
