Mi, iskolás emberek, érthetően elfogultak vagyunk. Így – természetesen – meg vagyunk róla győződve, hogy a mi ballagási ünnepélyünk a legszebb a világon. Ezt, kérem, bocsássák meg nekünk, és ha valaki látott már az óvárosinál szebbet, hát kérjük, hogy ne árulja el nekünk. Ez a meggyőződés a mai utolsó áprilisi napon tovább erősödött. Egyszerűen nem lehetett az öröm és a meghatottság könnyei nélkül megmaradni a végzősök száznégy fős sorfalában, ahogy a messzi földről érkezett rokonok tengerében egyszerre minden pillantás az ünnepeltekre szegeződött.
Jókedvű, bölcs és örökre feledhtetetlen beszédek, akár Márai száz év előtti ballagásáról, akár a mi páratlan ünnepélyünkről hallottunk. Az énekkar csodaszép hangját Halász Gergő népdala és Juhász Zoliék alkalmi triójának Beatles-slágere keretezte. Mindenki megkapta a maga oklevelét és jutalmát, aki az elmúlt években megörökítette ujjlenyomatát a Bárdos nagy dossziéjában, de a többiek sem szomorkodhatnak, hiszen ők már biztosan tudják, hogy milyen az a legendás Bárdos-érzés.
Mit mondhatnánk még? Az érettségire „egy kalappal”, utána pedig, tudjátok, hogy nekünk – a Terminátoréval szemben – mindig öröm lesz a visszatérés. A nagy napra Prigya Jutas és Vankó Dániel 11. a osztályos tanulók búcsúztató beszédével emlékezünk.
Ez a beszéd nem egy akármilyen ballagásra készült, hanem a tatabányai Bárdos László Gimnázium 2015-ben búcsúzó évfolyamának, amelyből nincs még egy az egész világon. Ezt azért fontos hangsúlyoznom, mert hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mennyire egyediek vagyunk is valójában, nemcsak mint egyének, de mint egy közösség is. Szerte az országban ballagnak ma végzősök, de az itteni négy osztály különbözik tőlük, mert ők most ettől a gimnáziumtól búcsúznak.
De miért is egyedi a bárdosos feeling? Ez egy szavakkal le nem írható érzés, egy mások számára felfoghatatlan fogalom, és csak az itteni diákok és tanárok érthetik meg igazán.
Ha bárdosos vagy, akkor tudod, mit jelent a tudásközpontba járni. Ha bárdosos vagy, akkor megérted a víz üzenetét, akkor tudod, gyenge gyerek, hogy a bemelegítés öt kör és a „fekvőtámasz nem szexgyakorlat!”. Ha bárdosos vagy, akkor tisztában vagy vele, hogy „ez itt egy munkahely!”, ahol azért a „mosikat” bátran lehet gyűjtögetni. Ha ide jársz, akkor te is alig várod a diákbiológus-napokat, és nem azért, mert nincs tanítás. (Na jó, talán egy kicsit azért is.) De ha bárdosos vagy, azon sem lepődsz meg, ha a mosdóba rohanva zárt ajtók fogadnak.
Persze mindezt minden bárdosos tudhatja, bármelyikük ballagásán felidézhetnénk ilyen emlékeket. De ez most ennek a négy osztálynak a ballagása, és ők most arra is emlékezhetnek, miért egyedi éppen ebbe az évfolyamba járni. Csak néhányat említek az itt eltöltött négy, öt, nyolc év különlegességei közül. (Mert senki nem akar itt aszalódni a tűző napon, lekötött időpontok az éttermekben, s a szülők még valami ajándékot is ígértek…)
Kedves Ballagók! Ti úgy hagyjátok itt a gimit, hogy megéltétek fennállásának hetvenöt év híján százéves évfordulóját. A ti évfolyamotok az első olyan végzős évfolyam, amelyik már a Csernoviczki Éva Tornacsarnokban tesizhetett, ha éppen volt kedve átöltözni, és amelyiknek a Valentin-napi szívküldés szervesen hozzátartozott a diákéletéhez. Megtapasztalhattátok a filmmaratonok eltűnését, de emiatt sem kellett szomorkodnotok, hiszen idén a történelmi megemlékezések némileg átvették ezek szerepét. Nem tudom, észrevettétek-e, de az ittlétetek alatt a foci nem éppen a virágkorát élte. A 16 órás foci összezsugorodott 12, majd 10 órára, és a Mikulás-kupán is többször veszítettünk ezekben az években, mint eddig bármikor… na, köszi szépen!
De a hét szűk esztendőt is segített átvészelni a remek bárdosos hangulat. Arra is felhívom a figyelmeteket, hogy ittlétetek alatt fogyasztottuk el a legtöbb DÖK-vezető tanárt, nyilván ez is csak egy véletlen egybeesés. Mint ahogy az is, hogy ti vagytok az első végzősök, akik a sok-sok gyakorlat után valódi riadót is átélhettek. És ha már krízishelyzeteknél tartunk: ugyancsak ti vagytok az első olyan végzős évfolyam, amelyik számára a szárszói tábor tisztítókúrát jelenthetett. Végül természetesen a ti évfolyamotok is megtapasztalhatta, hogy az iskolai hagyomány bármely programja hogyan válik különleges élménnyé, amikor éppen nektek vagy rólatok szól. Gondoljatok csak arra, hogy sok éven keresztül tanultatok a zöldnapon másokon és tegnap végül magatokon nevetni.
De az évfolyamon belüli közösségek, osztályok is igencsak egyediek. Az ások úgy ismerik az iskola területét, mint a tenyerüket, tekintve hogy már négy termet is elhasználtak. Az iskola első természettudományos B osztálya gyakorlatilag maga is egy tudományos kísérlet volt, melyet – láthatjuk – végül 16 fő vészelt át. Sajnos, úgy tűnik, minálunk Newton a gravitáció felfedezése előtt visszavonul. A céseknek és osztályfőnöküknek köszönheti az iskola, hogy a jótékonyság nem üres frázis többé a Bárdosban, a D osztálybeliekről pedig az volt a benyomásunk, hogy még a reformkonyhák előkészítése közben is népdalokat énekeltek.
De éppen úgy, ahogy bárdososokként vagy évfolyamonként, osztályonként, úgy egyénekként is mind különbözőek, egyediek vagyunk. Vannak például, akiknek ez a beszéd unalmas, másoknak meg még unalmasabb. Most tehát logikusan az következne, hogy elmondom, a 104 ballagóból kinek-kinek személy szerint mit jelenthet ez a búcsú! De a rétor feladata itt véget ér. A szívetekben, emlékeitekben egy olyan Bárdos fog élni, mely hasonlíthat ugyan a többiekére, mégis csak a tietek lesz, benneteket kísér, amíg őrzitek magatokban.
Egyedi élményekből, egyedi emlékekből, jellemetek, életetek különleges vonásiból, eseményeiből építettétek fel magatokat, és ezt az egyszeri, megismételhetetlen csodát építitek majd tovább most, hogy útnak indultok. Az egyediség az egyetlen maradandó és a leghatalmasabb érték, ezért azt tanácsolom nektek, hogy mindig vigyázzatok rá, ne hagyjátok, hogy mások elvegyék tőletek, mert higgyétek el, meg fogják próbálni. Ehhez a küzdelemhez is kívánok sok kitartást, legyen veletek az Erő, a saját életét sorssá építő ember ereje!
Mi pedig köszönjük, hogy ittlétetekkel gazdagítottátok mindazt, amit csak az itteni diákok és tanárok ismernek: a bárdosos életet!
