A szellemi gyönyörködtetés változatai
Varietas delectat – a változatosság gyönyörködtet, delikátesz varietat – a különlegességek változatai. A legnagyobb római szónok, Cicero híres mondásának parafrázisával hívta a szervező 10. a osztály és annak osztályfőnöke, Nagy Tamás tanár úr az érdeklődőket a Trefort Ágoston Tudományos Diákkör idei utolsó programjára. Kilenc diákelőadó kilenc különböző előadását hallgathattuk meg június 10-én kora délután a 201-es tanteremben. Ezúttal az előadások nem alkottak tematikus egységet, mert a szervezőknek éppen az volt a célja, hogy a tanulók saját érdeklődési körükből dolgozzanak fel a tudományos ismeretterjesztés kritériumai alapján egy-egy témát.
Elsőként Pintér Bence Mátyás, a 13. c osztály végzős tanulója a rá jellemző kötetlen stílusban a Kádár-korszak egyik szociológiai különlegességéről: a lakótelepek lakáskultúrájáról beszélt. Felkészítő tanára a Bárdos-díjas Móser Tamás volt. Ezután Balabás Nelli – a 10. a osztály tanulója – szubjektív nyelvészeti előadása következett. Családjával négy éve költözött Miskolc környékéről Tatabányára. Munkájában a két földrajzi környezet eltérő nyelvi világát hasonlította össze. Kis kiegészítéssel ez a téma kiváló KUTDIÁK-os anyag lehet, reméljük, hogy Nelli megőrzi az érdeklődését.
Két kilencedikes diák is fellépett: Szolnoki Maja a 9. a-ból a nők középkori társadalmi megítéléséről szólt. Felkészítő tanára: a Bárdos-díjas Sipos Etelka tanárnő. A 9. d tanulója, Bohács Gábor Kálmán mindössze egy éve tanul a Bárdosban, de szinte az első perctől megfertőződött a Trefort szellemiségével. A sokoldalú Gábor, aki nem mellékesen a Gála zenekarnak is oszlopos trombitás tagja, ezúttal legrégibb szenvedélyét ismerteti a nagyérdeművel: valaha, néhány évtizeddel ezelőtt Szár környékén a faluhoz sokkal közelebb futottak Pest és Bécs felé a sínszálak. Gábor kiskora óta kutatja az átépítés folytán felhagyott vasútvonalszakasz minden méterét és történetét. Előadása és a történeti képanyag hűen tükrözte műszaki és helytörténeti érdeklődését.
Az idei tanévben két tanulónk történelem tárgyból az OKTV országos döntőjének közelébe került. Pintér Bencének sikerült ez a bravúr, Juhász Zoltán András a 12. a-ból mindössze egyetlen ponttal maradt le az országos döntőről. Bence a tatabányai kultúrházak, Zoli a Népház kuturális közösségszervezését dolgozta fel. Az utóbbi előadás Balázs Géza nyelvész egyik kedvelt módszere alapján, a közönség aktív bevonásával valósult meg, és ez különösen sikeresnek bizonyult.
Ezután a jelen diákgeneráció két legrégibb (11. a-s) trefortosa következett: Szelőczei Dávid egy örökzöld magyar történeti témával foglalkozott: mi lesz a nagy hazafiak sorsa akkor, ha valamilyen történelmi kényszer hatására emigrációba kényszerülnek? Kossuth és Rákóczi sorsa mindenki számára ismert, de ezúttal két kiemelkedő negyvennyolcas hadvezér, Kmety György és Guyon Richard utóéletét ismerhettük meg. A rendkívül szuggesztív Radnóti Ádám egy emigráns filozófus–forradalmár pályaképét tárta elénk, Krassó Miklósét. Ádám mély értelme és bölcs szellemi nagysága még ezt az elvont témát is közelivé tette a kitartó hallgatóság számára.
Végül a 10. a osztályos Lutring Erika tartotta meg előadását a svábok hetven évvel ezelőtti deportálásáról. Erika ezzel a kutatási témával – német nyelven! – 2. helyezést ért el a kisbéri Táncsics-gimnázium megyei idegen nyelvi versenyén.
Ezúttal a szimpla kronológián és a rendkívül meggyőző primer forrásközléseken kívül arra is vállalkozott, hogy a kitelepítések politikai hátterét megvilágítsa. Megismerhettük a győztes hatalmak germanofóbiáját, a „kollektív bűnösség” Benestől Sztálinra örökítését, és hogy a győztesek vae victis!-ideológiájához hogyan kapcsolódott a vesztes Magyarország nagykoalíciós politikai vezetése részéről a saját erkölcsi felelősség áthárítási kísérlete. Kétszázezer dolgos német szörnyű szenvedéséről és elhurcolásáról a törékeny leány jegyzetek és papírlapok nélkül, fejből előadva olyan szakmai biztonsággal nyilatkozott, hogy ennek paradoxona könnyet csalhatott a nemcsak sváb felmenőkkel rendelkező hallgatóság szembogaraiba is.
A közönség nevében ezúton mondunk köszönetet a diákelőadóknak, akik kutatásaik közreadásával még e fárasztó tanév végén is képesek voltak a magas minőségű többletmunkára.
(Szöveg és fotók: Nagy Tamás)