Újra hódított a kis, zöld szalag
Beszámoló a Bárdos László Gimnázium huszonnyolcadik szalagavatójáról
Vaj′ mi szállja meg a tizennyolc éveseket, hogy tökéletes toálettjükhöz pont ezt a kicsi, nem is túl szép, gépi hímzésű szalagocskát hiányolják évről évre? Ezen gondolkodtam, miközben saját ancúgomat is ünneplőre váltva január 15-én, egy szeles, téli péntek naplementéjében megérkeztem a szalagavató ünnepély helyszínére, a Vértes Agorájába.
 A kezdés előtti percekben szinte érezni lehetett a fokozódó izgalmat és örömet: a lassan megtelő nézőtéren a szülők és rokonok saját gyermekük színpadra lépését várták. A zsibongás előbb fokozódott, majd elhalkult, amikor pontban öt órakor elsötétedett a nagyterem. Lassan és méltóságteljesen felsorakozott a négy végzős osztály száznyolc tanulója a színpadon. Körtvélyfáy Luca narrátor köszöntötte a jelenlévőket, majd Radnóti Ádám Ady Endre alkalomhoz illő, szép versével (Intés az őrzőkhöz) szólt hozzájuk a ballagtató évfolyam nevében. Az énekkar a szalagavató ünnepély tradicionális műsorszámait adta elő lelkesen Vécseyné Kiss Ibolya tanárnő vezetésével.
 Ekkor egy kicsit kiemelkedtem a székből, hiszen jó néhány osztálytársam ott dalolt közöttük. Szerencsére Sáráék hangja most is kifogástalan volt. Újdonság volt, hogy Orazio Vecchi Néked zeng ez a dal című kórusműve ezúttal három szép fuvola hangján szólalt meg.
A zenés műsorszámok után Pintér Bence 13. c osztályos és Szalai Flóra 13. b osztályos tanulók beszéde az együtt töltött boldog évek emlékeit idézte fel. A taps után már a Bárdos színeiben nagyestélyibe öltözött Kolbert Erika tanárnő, a 12. d és Magi Mária tanárnő, a 12. a osztály vezetői az osztályfőnökök nevében kedves gondolatokkal és a fiatalok körében jól ismert filmekből vett idézetekkel biztatták a végzős osztályok tanulóit, hogy sose hagyja el őket a remény, és az erő legyen mindig velük. Magamban azon tűnődtem,hogy az „ások” esetében milyen hosszú lehetett tanárnak, diáknak ez a nyolc év! Több mint egy életciklusnyi idő együtt, amíg a babázó, legózó gyerekekből autót vezető, a jövőt tervező felnőttekké váltak. Visszagondoltam, és szinte az időszámítás előttinek hatott, amikor mi ötödikesként először átléptük az iskola kapuját. Pedig mi két évvel fiatalabbak vagyunk. Azért nem is olyan rossz dolog ez az iskola…
 Így vált érthetővé számomra, hogy miért is olyan fontos dolog a szalagtűzés, mely éppen ezután következett. A kicsi szalag egy nagy jelkép: a felnőtté válás jelképe. A széles színpadon ott, ahol én ültem, éppen Körtvélyfáy Attila tanár úr tűzte fel a matrózblúzok és zakók gallérjára a szalagot. Mintha egy jól megírt koreográfia része lenne: eléje lép, megfogja, tűzi, pacsi, öklös, lányoknak puszi és már megy is tovább. Vaku villan, operatőr leköveti a hajzuhatagot, és már ott is a következő jelölt. Észre sem vetted, és mire újra az emelvényen állsz, már nem előre, hanem visszafelé számolod a napokat: még éppen hetven tanítási nap van hátra a ballagásig.
Az est fénypontjai egyértelműen a táncok voltak. Az előkészületek alatt megtekinthettük az osztályok által összeállított videókat, melyek a Bárdosban töltött évek összefoglalására és felidézésére nyújtottak lehetőséget. Szem nem maradt szárazon, arcizom nem maradt rezdületlen az akkor és most, az osztálykirándulások első és másnapjai láttán. Elsősorban a szülők ilyenkor úgy megnyomnák a pillanat-állj! gombot. De az életben ilyen sajnos nincs, a film megállíthatatlanul pereg tovább.
  Az egész évfolyamot megmozgató angolkeringő és bécsi valcer keretbe foglalta a szalagavató fiatalos és modern köntösbe bújtatott báli részét.
A 13. b és 13. c osztály fellépését a 12. d hip-hop műsora követte. A 12. a osztály chachacha–swing-keveréke, a 13. b osztály vérpezsdítő latin tánca és a 13. cések zumba–charleston–rockie egyvelege is igazán büszkévé tette a jelenlévő szülőket.
  Egyik tánc dögösebb volt, mint a másik. Nemcsak a rafinált, illetve pénztárcát sem kímélő ruhaköltemények, az új frizura és a smink által mutatott magabiztos kisugárzás, de a gyakorlott mozdulatok, a tudatos mozgás és a tengernyi sok – részben önironikus – humor is jelezte, hogy a körülöttünk játszó, nevető, magoló és tanuló gyermekek immár életük önálló irányítóivá váltak.
A sok szervezőnek, szereplőnek hála nagyon színvonalas műsornak lehettünk részesei ebben az erős másfél órában. Facebook-beszámolók szerint a bál hasonlóan jó hangulatban egész az éjszakába hajlott a Bárdos éttermében és aulájában. Akik ott voltak az Agorában, elégedetten mondhatják: ünnepélyszervezésben még mindig nagyok vagyunk! Ehhez a báli jókedvhez az a reményem társul, hogy talán a dolgos hétköznapokban is büszkék lehetünk arra, hogy a Bárdos László Gimnázium tanulói vagyunk, voltunk.
Gál Réka Klaudia (10. a)
Fényképezte és szerkesztette Nagy Tamás
A képgalériában további felvételek találhatók.
|
