2010. május 26-án elhunyt Süveges Vilmos, Tatabánya Megyei Jogú Város díszpolgára, iskolánk, a Bárdos László Gimnázium első igazgatója.
A népszerű és humánus pedagógus tatabányaiak ezreit tanította a mai Árpád Gimnázium és a Kossuth Lajos Közgazdasági Szakközépiskola jogelőd intézményeiben, azután is, hogy utóbbiban 1963-tól igazgatóhelyettessé, 1975-től igazgatóvá választották. Azokban az évtizedekben, amikor az orosz nyelv kötelező jellege folytán nem tartozott a diákok kedvenc tantárgyai közé, szakmai alapossága és emberi közvetlensége révén sokakkal megszerettette Puskin és Tolsztoj nyelvét, biztos továbbtanulási és pályaválasztási lehetőséget biztosítva ezzel a tanítványainak.
A vértesszőlősi munkáscsaládból származó Süveges Vilmos előbb a tatai piarista gimnáziumban tanult, majd annak államosítása után a tatabányai állami gimnáziumba került, és azon szerencsések közé tartozott, akiket még Bárdos László tanított a humán tárgyakra. Az orosz nyelvet is tőle tanulta meg olyan színvonalon, hogy 1951-es érettségijét követően ezen a szakon kezdte meg Budapesten egyetemi tanulmányait. Itt 1955-ben diplomát szerzett, és azonnal egykori középiskolájába tért vissza – immáron tanárként.
|
|
A következő évben megnősült, Boda Amália tanítónőt vette feleségül. Az élete végégig tartó, boldog házasságból egy gyermek született, Amália, aki követte szülei példáját: filozófia–orosz szakos tanár lett. Ő az 1990-es évek elején az Egyesült Államokban alapított családot, így Süveges Vilmos két fiúunokája már ott nőtt fel.
Süveges tanár úr nemcsak rengeteget tanított, hanem az akkor még mindig fiatal város-megyeszékhely pedagógustársadalmának közösségi fejlődésére is nagy hatást gyakorolt.
Évtizedeken át dolgozott a Pedagógus Szakszervezetben. Csóti Jenő tanár úrral együtt a kezdetektől fogva részt vett a pedagógus sportesemények, labdarúgó-bajnokságok szervezésében és lebonyolításában. (A hajdani tanárbajnokságok utódját, a Tanerő Kupát ma is minden tanév végén megszervezik a város középiskolái.) A sportokért egyébként is rajongott: akár személyesen a zöld gyepen, akár nézőként a labdarúgópálya tribünjén vagy a sportcsarnokban hódolhatott kedvenc labdajátékainak. Ahogy a katedrán, úgy a sportpályán is példásan sportszerű volt, és ezt a viselkedést társaitól és tanítványaitól is mindig megkövetelte.
1986-ban nagy változás következett be az életében: a megye és a város közoktatási vezetése őt kérte fel az újonnan épülő ótelepi gimnázium vezetői feladataira. A tantestület megszervezése, a tanulóifjúság toborzása az Árpád Gimnáziumban, az intézmény átvétele – ezek az óriási feladatok mind elsősorban reá hárultak. Az ő kezdeményezésére vette fel iskolánk a második tanév elején a polihisztori műveltségű pedagógus, Bárdos László nevét. Az iskolai hagyományok megteremtéséért, a már akkor városszerte emlegetett kiváló tanuló–tanár viszony kialakulásáért nagyon sokat tett. A pedagógusoknak „tanár úr”, „tanárnő” megszólítás dukált, neki: „Vili bá'!” Példásan féltette és védte az új oktatási intézmény állagát, és azon is keményen dolgozott, hogy az új iskola – akkor még elsősorban a sporttagozat versenyeredményeinek köszönhetően – a város és vonzáskörzetének közvéleménye számára ismertségben, említésben a nagy múltú konkurenciával azonos szintre kerüljön.
A megfeszített munka következtében a Bárdos harmadik tanévének félidejében, 1990 januárjában szívinfarktust kapott. Orvosai azonnali nyugellátását javasolták. Mivel Tatabányára történt visszatérése után egész életében az Óvárosban lakott, a Bárdos következő két évtizedében is napi vendég maradt. A tantestületi kirándulások, a pedagógusok közösségi programjainak és az iskola ünnepélyeinek megbecsült és elmaradhatatlan résztvevője volt. A Mikulás-kupákon és más sporteseményeken a Bárdos tanári focicsapatát menedzselte. Őt azok a fiatalok is jól ismerték, akiknek legfeljebb szüleit, talán nagyszüleit tanította, hiszen minden délben, az ebédlő nyitásakor találkozni lehetett vele. Mindig volt egy jó vicce, nevetnivaló adomája, dicsérő gesztusa a munkájukban elfáradt tanárokhoz, technikai dolgozókhoz és a sportpályán ügyeskedő gyerekekhez. Kiemelkedő oktatásvezetői tevékenységéért számos magas elismerésben részesült, ám vélhetőleg arra volt a legbüszkébb, hogy 1997-ben – a Bárdos tizedik évfordulóján – iskolateremtő munkásságáért a város vezetése díszpolgári címet adományozott neki.
Süveges címzetes igazgató úr példamutatóan szerény, önmegtartóztató ember volt. Kevesen tudták róla, hogy az évek múlását, egészségének romlását erős emberi helytállással, fogcsikorgató erőfeszítéssel tűrte el. Bántotta a leányától és unokáitól való mérhetetlen földrajzi távolság, amelyet az évenkénti néhány látogatás csak kis mértékben csökkenthetett. Szíve elkeseredetten próbált a gyengülő szervezetének éltető energiát átadni, egészen addig, amíg egy újabb rohamsorozat végzetesnek bizonyult.
*
Iskolánk alapító igazgatójának földi maradványait 2010. június 4-én, pénteken délelőtt fél tíz órakor helyezik végső nyugalomra az újtelepi temetőben. Sit tibi terra levis!
-nt-
|
1934. augusztus 25-én született Budapesten. 1957-ben szerzett matematika-fizika-ábrázoló geometria szakos középiskolai tanári oklevelet, majd a kisbéri Táncsics Mihály Gimnáziumban kapott tanári állást. 1959-ben került Tatabányára, ahol most is él. Kiemelkedő tanári tevékenysége az Árpád Gimnáziumhoz kapcsolódik, ahol 1996-ig főállásban oktatott, igazgatóhelyettes volt. Nyugdíjba vonulása után még 5 éven keresztül tanított szeretett gimnáziumában és egyidejűleg a tatabányai Bárdos László Gimnáziumban, ahol jelenleg is óraadó tanár. Kivételes szakmai tudására, pedagógiai érzékére hamar felfigyeltek; nagyon fiatalon választották megyei szakfelügyelőnek. Ezt a feladatkörét 1965-től 1987-ig látta el, majd a fizika tantárgy szaktanácsadója lett. Oktatott a Dolgozók Gimnáziumában. Oktató munkája mellett tankönyvek írására is örömmel vállalkozott. Nevéhez fűződnek a szakmunkásképző iskolák számára írt fizika könyvek, amelyek 1976-ban jelentek meg a Tankönyvkiadó gondozásában. Legutóbbi munkái a szakiskolák 9. és 10. évfolyamai számára írt fizikakönyvek, amelyeket a változó tanterveknek megfelelőn átírt és legutolsó változatát ma is használják. Részt vett rendezvények lebonyolításában is: egyik szervezője volt Tatabányán az Általános Iskolai Fizikatanári Ankétnak és a Rátz László Vándorgyűlésnek. Évekig dolgozott az Ifjú Fizikus című, az általános iskolások számára kiadott megyei lap szerkesztésében. A Tankönyvkiadó által szervezett tanári továbbképzéseken is előadásokat tartott, részt vett a kerettanterv országos kidolgozásában. Az Árpád Gimnáziumban eltöltött 45 év alatt, valamint a Bárdos László Gimnázium tanáraként, generációkkal ismertette és szeretette meg a fizika világát. A kétszintű érettségi fizikakísérleteihez szükséges eszközök összeállításában a mai napig is aktívan közreműködik.
